kimerültség.

Na, ismét itt vagyok!

Mostanában kicsit eltűntem, csakhát nincs időm semmire.. és egyáltalán nem vagyok rendben. Már teljesen elfáradtam, kikészültem.. vége, ennyi, nincs tovább. Minden tartalékom elfogyott, egyre lassabban telnek a napok. Nincs erőm semmire már, pedig még most kell összeszedni magam! Kettős érzelmekkel gondolok az évvégére.. mert jó lenne már, ha vége lenne, mert már tényleg kimerültem; másrészről viszont azt érzem, hogy 'nee, még ne..' mert soha többet nem lesz ugyanilyen. Egy számomra kiemelten fontos ember már nem lesz ott.. Nem fogom érezni mindennap a védelmét, vagy csak azt, hogy rámmosolyog a folyosón. Mert igenis ezek fontos dolgok, amik szebbé-jobbá-könnyebbé teszik az életünket. Apró dolgok, de annál nagyobb jelentőségük van. Már ma is rossz érzésem volt, pedig most 'csak' pár napig nincs..pont most, amikor jólesne egy mosoly a folyosón. : ) 2 hét múlva vizsgám is lesz.. arra is mindennap gőzerővel készülök, de nagyon félek.. szeretnék már túllenni rajta. Jún. 10. után 3 hónap aranyélet vár rám!! És nem csak a nyár miatt! Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, hogyha vége lesz... Iszonyú nagy üresség.. na, de ne szaladjunk ennyire előre, ráérek ezen majd akkor aggódni. Lényeg, hogy most kicsit rossz érzésem van.. aztán felőlem lehet hülyének nézni, mert nem hat meg,most is ugyanúgy védem, és ezután is ugyanígy védeni fogom, ez biztos! Csak legyen már vége az elkövetkezendő 2 vagy inkább 3 hétnek....

Na, megyek is.. természetesen tanulni...

F.