Mostanában kicsit üresnek érzem magam.. se öröm, se bánat. Igazából nem történik semmi.. egy mókuskerékben vagyok/vagyunk, és nincs kiszállás!!!
Mindennap ugyanazok a dolgok.. reggel felkelek, összeszedem magam, suliban vagyok, hazajövök, pihenek egy kicsit, aztán tanulok, és alvás. Másnap pedig minden kezdődik elölről. Persze minden napban van valami különleges, csak ez egy idő után már kevés, és többet akarsz..
Van, aki a szívét-lelkét kiteszi, és mégis azt kapja, hogy egy gonosz, rossz, stb.. Miért van ez? Miért nem tudjuk az emberekben a pozitív dolgokat is meglátni? Annyira jó lenne, ha egyszer az életben mindenki megpróbálná a pozitívat látni egy emberben.. pláne, ha az az ember a szívét-lelkét kiteszi.
De persze mindig mindenki meglátja a másik szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát pedig nem fogja észrevenni..
Vannak emberek, akikben most nagyon nagyot csalódtam, és egyszerűen nem értem a viselkedésüket. Ha nagyképűek vagytok és fennhordjátok az orrotokat, attól még ugyanolyan emberek lesztek, mint én vagy bárki más.. Csak magatokat csapjátok be!
Na mára azt hiszem ennyi volt.. Még mindig nem gyógyultam meg. :(
Talán hétfőre..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése