Annyira szeretném, hogyha mindenki szeretne.. persze tudom, hogy ez lehetetlen. Tudom, hogy vannak, akik a pokolba kívánnak.. sajnos. Annyira sok az emberekben a féltékenység, a düh, a dac, kétszínűség.
Szeretnék egy olyan világot, ahol nincs gyűlölködés, mert nagyon nehezen tűröm. A másik, amit nagyon nehezen tűrök, az valakinek a hiánya, akit nagyon szeretek. Legyen az barát, vagy egy lelkitárs. Most is el kell szakadnom egy embertől, akit nagyon szeretek.. persze nem örökre, csak nem fogom mindennap látni, mint eddig. Ez elszomorít, de erőt kell vennem magamon, előre nézni, és menni tovább.
Minimum addig, amíg el nem érem a céljaimat, és meg nem mutatom ennek a hitetlen világnak, hogy igenis meg lehet csinálni!!! Szeretnék egy remek színházi társulat tagja lenni, valamelyik neves színházban. Addig még hosszú és rögös az út, de végig fogok menni rajta.
Holnap is nehéz napom lesz, mint mindig.. így most mára ennyi lett volna.
Egy idézettel búcsúzom:
"A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!"
F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése